Szabó László

Dobok, vokál

 

1979 február 19.-én Édesanyám névnapi ajándékaként pillantottam meg a kórház romantikusnak nem nevezhető lámpafényét. Az óvodában házikó volt a jelem, majd tovább koptattam a padot egy csepeli iskolában. Már kiskoromban is a zene és a hangszerek közelébe sündörögtem. Főleg Édesapám dobjait csapkodtam nagy örömmel, aki szívesen vitt be a „hakniba”, ami meghatározta az egész életemet. Lelkesedésemet látva szüleim hat évesen beírattak zeneiskolába, előbb zongorára, (ahol megmondták, hogy a rövid ujjaimmal sosem leszek Clayderman) majd ütő tanszakra.

Az MH Zeneművészeti Honvéd Szakközépiskolába folytattam tanulmányaimat, ahol már sejtettem, hogy ez a szakma lesz a hivatásom, munkám és a hobbim. Itt próbálták remek tanárok megtölteni a fejemet bölcs gondolatokkal és nem kevés tudáshalmazzal. Ennek az iskolának köszönhetek szinte mindent, amit a zenei pályán elértem, hiszen itt kezdett el „gatyába rázni” tanárom Köte Zoltán, és itt alapítottuk meg a mai nevén Tam Tam Parádé Ütőegyüttest, amivel rengeteg sikert értünk el a szakma és a közönség köreiben egyaránt és aminek a tagjaik ma is jóbarátok és kollégák.

Budapesten élek, jelenleg az Altiszti Akadémia ABS Big band-jében dolgozom és mellette megfordulok még számtalan más formációkban és együttesekben.

A Friendsben 2004 óta csapkodom a bőröket és a tányérokat, ahol egy remek vidám csapatra leltem, akikkel tényleg öröm a zenélés.

 

…és akik zenélésből mindig nagyon hazavárnak, egy tündéri feleség és a két kis „szemünkfénye” kislányaink!